Hogyan kezdjük el a szobatisztaságra nevelést?
A gyermekek számára sokkal nehezebb feladat szobatisztává válni, mint megtanulni, hogyan kell rendesen enni.
Az első életév vége felé a legtöbb baba megtanul egyedül ülni, és sok csecsemőnek viszonylag rendszeresen, naponta azonos időben van széklete. Ezért ekkor némely szülő elhatározza, hogy mivel előre lehet tudni, mikor kakil a gyermek, ráülteti a bilire. Fontos tudnunk, hogy ebben az esetben nem beszélhetünk még szobatisztaságra szoktatásról, csupán az történik, hogy megfelelő időben "elcsípjük" a székletet, ami így a bilibe ürül, ahelyett, hogy a pelenkába menne. A baba nem érti az összefüggést, hiszen nem magától ült a bilire, ennélfogva nem is tud velünk együttműködni. Ha a baba székletürítésének idejét rendszeresen helyesen találjuk el, és sikerrel járunk, nemhogy jót teszünk, inkább nehezítjük a dolgunkat. A héthónapos gyerek nem fog még tiltakozni, de két hónappal később valószínűleg utálni fogja a bilit. Közben pedig megtanul mászni, és a bilin való ücsörgés értelmetlennek tűnik számára, tehát nem fogjuk tudni rávenni, hogy ott maradjon rajta.
Ne siessük el a szobatisztaságra szoktatás kezdetét. Ha az előtt vezetjük be a bili használatot, hogy a gyerek fizikailag érett lenne, abból semmi jó nem származik. Nem tudjuk ugyanis rákényszeríteni, hogy a bilibe ürítsen a pelenka helyett.
Első célunk, hogy a gyermek megtanulja, mire való a bili. Mutassuk meg neki, és mondjuk el: abba kell belekakilni, belepisilni. Ha már elég nagy ahhoz, hogy egyáltalán érdekelje a dolog, engedjük, hogy ráültesse a mackóját vagy valamelyik babáját. Lehet, hogy ezután ő maga is ki akarja majd próbálni. Amikor a gyermek már tudatában van annak, hogy mindjárt pisilnie vagy kakilnia kell, már előtte is biztosan érzi, és oda is figyel rá, akkor elérkezett a megfelelő pillanat a szobatisztaságra szoktatás elkezdéséhez. A jellegzetes arckifejezésből, tartásból a szülő rendszerint előre tudja, ha a gyermeknek kakilnia kell. Ilyenkor hirtelen megáll, rövid időre abbahagyja, amit csinál, esetleg picit kipirul, erőlködik.
Tizenöt hónapos koráig a gyermek önkéntelenül üríti a székletét és a vizeletét, és nem tudja előre, mikor fog pisilni vagy kakilni. A második év közepe táján fedezi fel az összefüggéseket. Ilyenkor még nem elég nagy a gyermek ahhoz, hogy rendszeresen használja a bilit, de ahhoz már igen, hogy megismerkedjen vele.
A bilinek ráülve kényelmesnek kell lennie, és az is fontos, hogy a gyermek tökéletesen biztonságban érezze magát rajta akkor is, ha ülés közben izeg-mozog. Ne boruljon föl könnyen, legyen könnyen tisztítható.
Soha ne próbáljuk meg a gyereket erővel ráültetni a bilire. Még akkor se, ha látjuk, mindjárt kakilni fog. A tipegők előszeretettel teszik az ellenkezőjét annak, amit kérünk tőlük. Csak akkor tudjuk szobatisztaságra szoktatni, ha a kicsi szabad akaratából működik együtt velünk. Minden erőltetés csak a szülő sikertelenségét valószínűsíti.
Kétévesen a gyermek már önállóan is oda tud menni a bilihez, és kis segítséggel le tudja venni a ruháját, egyedül rá tud ülni a bilire, majd fel tud kelni róla. Minél inkább úgy érzi, hogy az egész művelet az ő irányítása alatt áll, annál kevésbé valószínű, hogy rossz néven veszi a dolgot.
/Gyermeksziget.hu/